Ingatlanos mese: mindenki kedvence majdnem katasztrófát okozott a halogatásával

Egyszer volt, hol nem volt, egy olyan történet következik, ami megmutatja, miért érdemes rendszeresen ellenőrizni az ingatlanjaink állapotát, és hogy még egy viszonylag aprónak vélt hiba figyelmen kívül hagyásával is milyen mértékű katasztrófát kockáztat a tulajdonos.

A karácsony előtti éjszakán, egy elszigetelt erdei tanyán, amelynek cserépfedésű tetejét, ahogy a környéket is, körülbelül ötven-hetven centiméter vastagságú hótakaró borította, több tucatnyian dolgoztak az épületben az ingatlantulajdonos felügyeletével. Kezdetben semmilyen különös körülmény nem állt fenn, de aztán egy váratlan esemény mégis különlegessé tette a napot, és később komoly tanulságokkal szolgált.

Fontos adalék, hogy a szóban forgó ház a gyerekeket karácsonykor hivatásszerűen megajándékozó Mikulás otthona, és egyben munkahelye. Az általában piros öltözetben megjelenő, alaptevékenysége miatt mindenki kedvencének számító hírességnek egyes becslések szerint tízezer apró termetű, vele familiáris viszonyban álló, szeretettel és varázslatokkal kifizetett manósegítője van. Közülük dolgozott épp egy csoport az Északi-sark felé eső ingatlanban, amelynek mérete bizonytalan, de legalább három szobája van, és egyes beszámolók szerint több nagy méretű teremmel is rendelkezik.

Két építmény is található ezen a dunakeszi telken, felújítandók, viszont ennek megfelelően viszonylag kedvező áron lehet megvenni.

Miközben tehát a hivatásos szeretetszemély gondosan felügyelte zöldruhás kliensei, egyben lakótársai munkáját – a meglepetések szortírozását és csomagolását –, azt észlelték, hogy vizesedik a mennyezet. Épp, amikor a Mikulás a masnikötő manók munkáját figyelte, egy különös, alig hallható koppanásra lett figyelmes. Nem értette, hogy honnan jön a hang. Kopp-kopp-kopp – hallatszódott lassú ritmusban. – Mi lehet ez? - kérdezte magától. Ahogy járt-kelt a helyiségben egy vízcsepp hullott fekete csizmája orrára. – Ejnye, no! Mi a csuda! Ma még nem jártam odakint, a sapkámról nem olvadhat le a hó. Mi lehet ez?

A csöpögés folytatódott. A következő csepp az egyik manó sapkájára hullt.

A manó felnézett. – Oda nézz, Mikulás! – mutatott felfelé. A Mikulás is feltekintett a plafonra. Feltette az orrára szemüvegét, hogy jobban lásson. - A nemjóját neki! Ennek bizony fele sem tréfa! - mondta. A legvastagabb gerendáról vízcsepp lógott, amely bizony …. Kopp! … egyenesen a Mikulás orra hegyére érkezett.

A régi farönkökből épült, kandallófűtéses, természetes anyagokkal szigetelt ingatlan egyébként jó állapotú volt, kiválóan állta a heves szeleket és a nagy havazásokat, a kéményét is rendben tartották. Kiderült azonban, hogy a cserépfedésű tetőn az egyik elem eltörött, kettő pedig kissé odébb csúszott.

– Nagy a baj, nagy a baj! Soha nem zavart a hideg, sem a szél, sem a viharok, de ha az ajándékok eláznak, annál nagyobb baj nem történhet! - kiáltotta, majd így folytatta: - Ó, milyen bolond az én öreg fejem! Nyáron már eszembe jutott, hogy talán időszerű lenne egy kis felújítás, de mindig csak halogattam. Olyan régen áll már itt ez a ház megbízhatóan, biztos voltam benne, hogy egy telet még könnyedén kibír. Lám-lám, a halogatásom mekkora bajt szült! Itt bizony cselekedni kell! - kiáltotta. – Manók, ide hozzám, meg kell javítanunk a tetőt! – A gyermekek öröme függ attól, hogy a manók zavartalanul dolgozhassanak tovább. De ha a havas, jeges idő behatol a műhelybe, akkor nem tudunk tovább dolgozni, és a már elkészült ajándékok is megsemmisülnek. Ej-ej, de nagy gond ez, és milyen kis idő van a megoldásra! - dünnyüdte a Mikulás.

Egy panellakás áráért megveheted ezt a mesés albertirsai házat, amelynek a tetejére a jelen állás szerint a Mikulás nem tudna leparkolni, de egy felújítás csodákat tehet az ingatlannal.

Azonnal szakembert hívtak, a mindenféle famunkákban jártas, várépítésben is kiváló hódot. Amíg a Mikulás a szánjába pattant, és elhajtott a vésőfogú mesterért, a manók ponyvával gondosan letakarták az ajándékokat, hogy elháríthassák a világ jelentős részén problémákkal fenyegető beázásuk lehetséges negatív következményeit.

A hód azonban csak közvetett segítségnyújtásra látszott hajlandónak, udvariasan utalt rá, hogy a mulasztást azért alapvetően magának, a figyelmetlen ingatlantulajdonosnak kellene pótolnia. – Mikulás, mi szél hozott erre? - kérdezte, mikor meglátta szokatlanul zaklatott szomszédját.

A Mikulás elmesélte neki a tetővel kapcsolatos gondjait, és a hód megértően bólintott. – Ne aggódj, Mikulás! - mondta. – Belülről biztosan nem tudod megjavítani, de kívülről igen! Készítek neked egy erős létrát a legjobb fáimból, így könnyedén feljuthatsz a tetőre.

Így is lett, a hód gyakorlott harapásokkal gyorsan elkészítette a létrát, majd azt rögvest rendelkezésre bocsátotta. A nagy presztízsű, bizalmi személynek számító ingatlantulajdonos lakókörnyezete egyéb tagjaitól további pro bono segítséget kapott. A közösségi összefogás részeként a tetőn egy kis csapatnyi cinke és vörösbegy aprócska lábaival igyekezett a helyén tartani a cserepeket, amíg a Mikulás egyik kezében a szögeket, másikban a kalapácsot tartva rögzítette azokat. – Ho-ho-ho-hó!! Sikerült! - kiáltotta vidáman. – Újra ép a tető, megmentettük az ajándékokat! Nagyon köszönöm a segítséget mindenkinek!

Így sikerült hát megszüntetni a karácsony előtti beázást, amely ki tudja, mit okozhatott volna szerencsétlenebb esetben. Ha például épp rénszarvasetetés vagy a délutáni szeretetmeditáció közben történik, amikor épp senki nincs az ajándékmozgató szalagok mellett.

Ennyiért már tényleg nagyon nehéz házat találni, ez a dégi parasztház is felújításra szorul, de egy csoda jöhet ki a végén.

Szívlelje meg ezért minden ingatlan tulajdonosa: nem szabad halogatni a lakások, házak, egyéb épületek állapotának rendszeres ellenőrzését, és a szükséges felújítások elvégzését. Különösen azok gondoljanak erre, akik nagy felelősséggel járó pozíciót viselnek, és ingatlanjuk megfelelő állapotán sok-sok ügyfél, valamint munkavállalók seregének elégedettsége múlik.

Címlapkép: Shutterstock