Nívós szőlőbirtokoktól Bauhaus luxus villákig - Újbuda rejtett várostörténete

Ha teszel egy kiadós sétát a XI. kerület kedvelt részein – a Bartók Béla úton, a Gellérthegy déli lejtőin vagy a Villányi út mentén – ma már nehezen tudod elképzelni, mi állt itt a modern kávézók, galériák és art deco társasházak megjelenése előtt. Ezért itt egy fotó erről az időszakról a Fortepanról.

Móricz Zsigmond (Horthy Miklós) körtér, szemben a Villányi út (Szent Imre herceg útja). Fortepan / Paczolay család

Újbuda ezen része 150 évvel ezelőttiig ugyanis nem a polgári eleganciáról és a csendes budai lakóövezetről volt híres, hanem a szőlőről. Bizony, a XIX. század második feléig a Gellérthegy déli oldalán és Szentimreváros területén napfényben fürdő szőlőültetvények húzódtak. A Villányi utat, ahol ma a villamos közlekedik, egykor nehéz fapréses présházak szegélyezték, a domboldalakra felkúszó szőlőültetvényeken pedig a híres Budai Vörös alapanyaga termett.

A katasztrófa, ami mindent megváltoztatott – a nagy Phylloxera-sokk

Az 1870-es években a budai szőlőkultúra a virágkorát élte. A Buda-Sashegyi és Gellérthegyi borok iránt egész Európában nagy volt a kereslet. Aztán 1875 körül megérkezett az a bizonyos apró, de rendkívül pusztító gyökértetű, a phylloxera, amely szinte teljes egészében felszámolta az akkori hazai szőlőállományt.

A XI. kerületi domboldalakon több száz hektárnyi ültetvény pusztult el alig néhány év alatt. Az egykor virágzó borvidék elnéptelenedett, a gazdák feladták a küzdelmet, a présházak pedig üresen, elhagyatottan álltak a Villányi út mentén. Ám ami a borászoknak Armageddon volt, az a budapesti városfejlődésnek és építészetnek óriási lehetőséget nyitott meg.

Számok a várostörténet mögött

A phylloxera előtt a mai XI. kerület területének csaknem 65-70 százalékát szőlőültetvények borították. A járvány következtében Buda teljes szőlőterülete alig 30 év alatt 3000 hektárról kevesebb mint 100 hektárra zsugorodott. Ennek következtében Szentimreváros lakossága 1910 és 1940 között több mint a négyszeresére nőtt.

Így lettek a présházakból Bauhaus és Art Deco paloták

A szőlőtőkék eltűnését követően először egy szűkebb elit vásárolt itt parcellákat historikus villái számára, de a XX. század első felében indult meg a jelentős ingatlankiaknázási hullám a területen. A '20-as, '30-as és '40-es években a magyar modernista építészet meghatározó alakjai kaptak megbízást a befektetőktől a szabadon maradt, kiváló adottságú gellérthegyi és szentimrevárosi telkekre. A régi présházak helyén gombamódra kezdtek szaporodni a jellegzetes arányokkal rendelkező Bauhaus és Art Deco társasházak.

Szentimreváros szívében, az Ábel Jenő utcában vált eladóvá ez a 80 négyzetméteres, 2+1 fél szobás +hallos, 2. emeleti erkélyes lakás egy mindössze 7 lakásos, rendezett 1930-as évekbeli társasházban. Az ingatlant kiváló alaprajzi alakíthatóság jellemzi a felújítandó állapot lehetőséget ad arra, hogy a tereket saját ízlésedre formálva szülessen újjá ez a klasszikus budai otthon. A cirkó fűtés kialakítása már az új lakó feladata lesz, a ház tető- és gázhálózata már megújult.

A lekerekített erkélyek, a hatalmas üvegfelületek, a márványburkolatú lépcsőházak és az elegáns csőkorlátok jellemezte győzedelmes új építészeti korszak időszaka ez. Az építészek – köztük Árkay Aladár vagy Fischer József – olyan otthonokat álmodtak ide, amelyek még ma, közel száz évvel később is a polgári luxus és a kifinomult ízlés szinonimáinak számítanak.

A kerületet megszülő modernizációs hullám hangulatát idézi ez a 93 négyzetméteres, 4 szobás 1. emeleti igényesen felújított téglalakás. Az ingatlan azonnal költözhető, magas műszaki tartalommal rendelkezik és a családbarát elrendezésű: a tágas amerikai konyhás nappali mellett három szeparált hálószoba kapott helyet. A lakásban padlófűtés, hűtő-fűtő klíma, prémium Nívó bejárati ajtó, valamint elektromos redőnyökkel és szúnyoghálóval felszerelt, háromrétegű hang- és hőszigetelt ablakok biztosítják a csendet és a komfortot.

A környék ingatlanai ma is értékállók

Az itt található lakásokra jellemző nagy belmagasság, a napfényben úszó terek és a Gellérthegyre néző panoráma teszik Szentimrevárost és a Villányi út tengelyt ma is az egyik legkeresettebb budapesti lakóövezetté. Ráadásul a vegetáció magas aránya, a főutaktól akár már 50-100 méterre található csendes mellékutcák és a folyamatosan bővülő kulturális élet egyedülálló egyensúlyt teremtenek. Egy-egy gellérthegyi vagy szentimrevárosi Bauhaus lakás megvásárlása ingatlanbefektetésnek is kiváló, de ha otthonodnak szánod, büszkén lehetsz a fővárosi történelem egy darabkájának birtokosa.

Ezt a Sas-hegyre néző, örökpanorámás, 92 négyzetméteres, 3 szobás, 1. emeleti prémium otthont a Gellérthegyen árulják. Az ingatlan egy rendezett, 9 lakásos társasházban található, déli/délnyugati tájolásának köszönhetően kifejezetten napfényes. A lakás magas műszaki tartalma is figyelemre méltó: a 10 éve történt teljes körű felújítás során kondenzációs kazán, padlófűtés, 2 klíma és szúnyoghálós, redőnyös minőségi fa nyílászárók kerültek beépítésre.