Olcsóbb és melegebb lenne sátorban tölteni a telet - milyen az élet a nomád sátrak versailles-i kastélyában?

Sok évezredes tapasztalatok formálták a legészakibb népek építészeti technikáit, amelyeket még a múlt században is viszonylag sokan hasznosítottak a túlélésük érdekében. Ma már csak kevesek laknak életvitelszerűen ilyen, ősi módszerekkel és abszolút természetes anyagokból készült építményekben, pedig igazán különleges hajlékokról van szó, hangulatuk, praktikumuk, ötletességük és költségeik tekintetében is.

Nagy túlélők

A sarkkörök és a télen pusztítóan hideggé váló belső-ázsiai puszták lakóit kreativitásra ítélte a természet – különleges építészeti megoldásaikat tekintve biztosan. Olyan viszonylag egyszerű, jól használható, gyakran mobil, lakhelyeket találtak ki, amelyek az esetleg kétkedésre sarkalló látványuk ellenére is kiválóan védenek a hideg ellen.

Csak szőr, bőr, bunda, sár, jég, homok, fa, kő, tőzeg, zsír, és még pár beszerezhető anyag van a világukban, azt igyekeztek kipróbálni a komfortérzetük növelésére, még inkább a fagyhalál elkerülésére, akár ruházatról, akár lakhelyről volt szó.

Filagória és egy különleges jurta sátor is jár ezzel az eladó etyeki házzal. Lásd a nagy kép fent.

Utóbbiak közül nézzünk egy jég, egy bőr és egy gyapjú alapanyagú megoldást. Azért is érdemes rájuk tekinteni, mert tulajdonképpen az építészettörténet nagy túlélői közé tartoznak, még ha mai felhasználásuk nem is feltétlenül a túlélést, inkább a szabad idő kreatív eltöltését szolgálja.

Megihlette a fél világot

A legcudarabb természeti körülmények között élő eszkimó, azaz inuit népek igluja, bár anyagát tekintve korántsem örökéletű, a népszerűsége mégis mint ha kikezdhetetlen lenne. A közismert, hótéglákból álló kunyhó megihlette a fél világot, elsősorban a formavilágával, egyszerűségével.

Ma már nagyon sok helyen látni, így vendéglátóhelyek kerthelyiségeiben, de privát telkeken is iglu névvel illetett gömb alakú, átlátszó műanyag sátrakat. Vannak azonban olyan vállalkozók is, akik az eredeti összetevőből, azaz hóból építenek iglukat. Ausztriában az egyik téli üdülőhelyen síszezonban egész iglukomplexumot húznak fel a vendégeknek, egy finn kisvárosban pedig minden évben felépítenek egy iglut, ahonnét a szolgáltatásra előfizetők az északi fény játékában gyönyörködhetnek. De vannak bérelhető igluk több más országban, így Svájcban és Németországban is.

Ez a használati mód annyiban rokon az eredetivel, hogy nem az egész évre jellemző. Azok az eszkimó népek ugyanis, amelyek ilyen menedékeket építettek maguknak, általában szintén csak az év egy részében, télen éltek hókunyhókban. Nyáron az inuitok bőrökből, bálna vagy más állatok csontjából készített sátrakat használtak, a hótéglás megoldás tehát csak az igazán hideg időkben volt jellemző, és leginkább, amikor vadászni mentek a havas, jeges pusztába, ahol egyszerűen nem volt más építőanyag.

Készítettek egyszerű, pár napos használatra való kisebb iglukat, és akár két-három család elszállásolására is alkalmas, belső három szintes építményeket is, amelyekből aztán egész falvak álltak össze.

Fertődön egy hatalmas házat vásárolhatsz, amihez ezt a lenyűgöző jurtát is megkaphatod.

Az igluk, annak ellenére, hogy fagyott anyagból épültek, a kinti mínusz 45-50 fokhoz képest igazán kellemes, nagyjából plusz 16 fokos hőmérsékletet biztosítottak a bent tartózkodóknak. Ennek oka, hogy építőanyaga, a hó tele van levegőbuborékokkal, tehát jó hőszigetelő, olyannyira, hogy a beltér felfűtéséhez elegendő a lakók testmelege.

Legalább annyira érdekesek

Ha lenne elég hó Magyarországon, kiváló ötlet lenne iglukat emelni – ingyen építő- és fűtőanyag, kiváló szórakozás, kellemes testedzés, különleges lakóélmény. De nincs elég, sőt egyre kevesebb, ezért maradnak az egyéb egzotikus megoldások, mint például a csukcsok, a mongolok vagy az ősmagyarok öröksége.

A csukcsok nem annyira ismertek, mint az eszkimók, de legalább annyira érdekesek, különleges, bár kihalófélben lévő nyelvük van, sajátos ábrákból álló ábécét alkottak, egyszerre keresztények és sámánhitűek, és jelentős részük napjainkban is hagyományos, rénszarvastenyésztő nomád életmódot folytat, más részük pedig halászik, valamint bálnákra, fókákra és rozmárokra vadászik. Nyersen is simán megeszik a bálnahúst, ahogy kedvelik a rénszarvas gyomrából kivett félig emésztett mohát vérrel és zsírral. Szibéria északkeleti vidékén élnek, a mai Oroszország területén, a legjellemzőbb hagyományos építményük pedig a jaranga.

A belső, szárazföldi csukcsok hajlékának közepén nagy faoszlop áll, attól pár méter távolságban, köralakban pedig további oszlopok, amiket koszorúgerendák és szarufák kötnek össze. A sátor külső peremén gyeptéglából rakott fal van hőszigetelésként és további támasztékként. A vázat rénszarvasbőrből összevarrt takaró borítja, az egészet pedig kötelek és szíjak rögzítik. Ezek a lakhelyek, akárcsak az igluk, tűz nélkül is kellemes, mondhatni tavaszias hőmérsékletet biztosítanak, és ezeknek a felfűtéséhez is elég a bent lévők testmelege.

Ilyet tulajdonképpen bárki építhet Magyarországon is, legfeljebb a nálunk nehezebben beszerezhető rénszarvasbőr helyett, az ismert svéd bútorboltban alkalmanként kapható tehénbőrszőnyegekkel kellene operálnia, esetleg a karácsonyi vásárban vett báránybőrdarabokkal, vagy bármivel, ami jó hőszigetelő, de nem zár hermetikusan, mint egy nejlon lepel.

Minőségi őszi és téli dzsekik is szóba jöhetnének, ha ez nem drágítaná meg túlságosan az építkezést. Az viszont biztos, hogy a rezsije nulla közeli lenne egy ilyen lakhelynek, és mégsem kellene benne megfagyni. Ha pedig a belehelésen túl is fűtene a tulajdonos, akkor pedig már egészen melege lehetne a jarangájában, és minden bizonnyal még mindig nagyon olcsón.

Ideológia nélkül is megjöhet hozzá az ember kedve

A csukcs jaranga szoros rokonságot mutat az eszkimó népek, valamint több észak-amerikai indián törzs és az európai lappok, azaz számik sátortípusaival is. Sőt, a jurtákkal ugyancsak sok a közös vonása. Utóbbiakat a magyar kertekben is fel lehet húzni, amit mondhatni, tömegek fedezték már fel maguknak. Újra. Merthogy az eredendően nemezből készített jurták használata a honfoglalás után is még nagyon sokáig megmaradt, egészen a XIV. századig.

A nomád életmód versailles-i kastélya ez a képen látható sátor, amelyhez napelemes fészer adja az energiát a Budai-hegységben.

A jurtareneszánsz pár évtizede kezdődött, és tartósnak tűnik. Magyarország, ha nem is Mongólia, de vidéken úton-útfélen látni ilyen építményeket, kempingekben, kertekben, hétvégi, vagy kvázi nyári szállásként szolgáló magántelkeken, valamint olyanok is vannak, akik állandó lakóhelynek is ezt a speciális sátorféleség választják. Nem véletlenül.

Sokan ősmagyar nosztalgiából építenek vagy vesznek jurtát, de mindenféle ideológia nélkül is megjöhet hozzá az ember kedve. Viszonylag olcsó, pár millió forintból kihozható, gyorsan és egyszerűen elkészül, kényelmes, és a fenntartása sem kerül sokba, valamint a durva időjárási viszonyokat is kibírja.

Ma már csúcsminőségű anyagokból, a legújabb technológiák alkalmazásával is készülnek jurták, vízálló, UV-álló, portaszító, ugyanakkor lélegző külső ponyvával, szigetelő légréteggel, vagyis sem párásodni, sem beázni, sem kihűlni nem fog az alternatív lakhely. Egy ilyen jurta, nagyjából 80 négyzetméteres alapterülettel, 5 millió forintba kerül. A fűtésére számos módszer használatos, a hagyományos fatüzelés mellett elektromos és hőszivattyús megoldások is alkalmazhatók, utóbbi pedig azt jelenti, hogy ebben az esetben sem kell nagyon aggódnia a rezsi miatt annak, aki sátorféleségben, de azért jó melegben töltené a telet.