Az idei nyár inkább a vásárlók pozícióját javította a lakáspiacon

Az OTP Ingatlanpont összegzése szerint bár erősen indult a nyár, de a forgalma végül összességében elmaradt a tavaszitól, így június-augusztusban ismét nőtt a vevők lehetősége az alkura. Az adásvételek során kialakult országos és átlagos alkumérték (azaz az utoljára hirdetett ár és a szerződéskötési ár közötti különbség) 0,3 százalékponttal emelkedett és 6,7 százalékot ért el, ami az elmúlt három év harmadik legmagasabb értéke. A legnagyobb növekedés, 0,6 százalékpont a „nem panel” lakásoknál mutatkozott (-4,1% → -4,7%), a családi házak esetében 0,4 százalékpont volt a változás (-8,0% → -8,4%), míg a paneleknél éppen, hogy szűkült a vevői alku lehetősége (-3,5% → -3,1%).

A Liszt Ferenc téren az Andrássy út felé egy frissen és igényesen felújított, belsőépítész csapat áltat tervezett, bútorozott, utcai nézetű lakás eladó.

Ha külön vesszük a különféle településeket, akkor igencsak eltérő arcát mutatja a piac. A falvakban 1,4 százalékpontos bővülést regisztráltak, a kialakult 9,2 százalékos alkuszint pedig egyedülállóan magas az elmúlt három évet tekintve. E mögött a helyben domináló családi házak szintén 1,4 százalékponttal növekedett alkumutatója áll, s az azzal kialakult 9,3 százalékos alkuszint ugyancsak korszakos rekord.

Ezzel szemben a fővárosban összességében szűkült a vevők mozgástere (-3,2% → -2,9%). A legnagyobb változás a paneleknél figyelhető meg, ahol 1,1 százalékponttal csökkent az ármérséklési lehetőség (-2,7% → -1,6%), s ezzel hároméves minimumra esett vissza.

A városokban az összkép nem mutat változást a tavaszhoz képest, maradt az átlagos alkuszint a megyei jogúaknál 5,5%, a kisebbeknél pedig 7,5%. A családi házak piaci megítélése is hasonlóképpen változott náluk (-8,2% → -8,0%, illetve -8,3% → -8,0%), s egyaránt bővült az alkulehetőség a nem panel lakásaiknál is (-4,6% → -5,9%, illetve -5,7% → -6,4%). A különbség a paneleknél mutatkozott: míg a nagyvárosokban, hasonlóan Budapesthez, ezeknél szűkült az alkuk tere (-3,6% → -3,1%) a kisebbekben éppen, hogy nőtt (-4,4% → -5,4%).

Ebben a sokszínű mezőnyben is feltűnő, hogy ugyanazokban a hónapokban ellentétes irányú rekordot döntöttek a fővárosi panelek és a falusi családi házak. Ennek magyarázatául e két piacrész eltérő sajátosságára emlékeztet Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. A községi piacokon jellemzően saját otthont keresnek a vevők, ami az eleve szűkebb kereslet miatt javítja a pozícióikat és e mellett a családi kasszák korlátai is kikényszerítik, hogy az alkuból is hozzák ki azt, amit csak lehet. Ezzel szemben a panelek piacára – különösen a nagyvárosokban – már visszatértek a befektetők is, amit a nyári albérletszezon csak tovább erősíthetett. Ők nem csak a keresletet növelik, hanem másképp is kalkulálnak. Nem annyira az azonnali kiadás, mint inkább az elérhető hozam határozza meg a vásárlásaikat, s így az elemző szerint gyakran kisebb is a motivációjuk arra, hogy komolyabb energiát fektessenek egy-egy alkuba.

Budaörs központjában, zöldövezeti környezetben hirdetnek egy panellakást egy négyemeletes házban.

Bár a kimutatás még a falusi családi házak esetében is csak mintegy tíz százalékos átlagos alkulehetőséget jelez, az OTP Ingatlanpont közreműködésével zajlott nyári tranzakciók között is számos olyan volt, amelynél a végső engedmény meghaladta a 30-40 százalékot. Ezek – néhány kivétellel – mind felújítandó vagy legfeljebb átlagos állapotú falusi, illetve kisvárosi családi házak. Az arányait tekintve a legnagyobb eredményt a Tisza mentén, egy csongrádi kisvárosban érte el az a vásárló, aki mintegy 48 százalékot megtakarítva szerzett meg 2,5 millióért egy százéves felújítandó házat. De talán nála is elégedettebb volt Bács-Kiskunban, egy Duna-közeli faluban az a vásárló, aki 40 százalékos alku után, közel 11 millióval olcsóbban vett meg egy ugyancsak felújítandó nagy méretű, negyven éves házat.

Talán még szerencsésebbnek nevezhető az a vevő, aki egy jászsági városban kicsi, de jó állapotú „nem panel” lakást tudott megszerezni 6 millióért, közel 37 százalékos alkut követően. Budapesten a legtöbbet – mintegy 15 százalékot, kereken 10 milliót – egy terézvárosi 110 éves felújítandó lakás árából lehetett lebeszélni, miután az már két esztendeje volt a piacon. Nominálisan a legnagyobb sikert a főváros közeli agglomerációjában kínálta két ingatlan. Budapesttől délre egy nagy, alig húsz éves, kiváló állapotú házat sikerült megszereznie a vevőnek 22 milliós, azaz 17 százalékos engedménnyel. Míg keleten egy hasonló korú, de átlagos állapotú, impozáns méretű ház kelt el 29 millióval olcsóbban az alku végén.

Természetesen idén nyáron is előfordult, hogy a vevők versenyeztek az eladók kegyeiért, így az ár az alkuban nem csökkent, hanem akár néhány millióval nőtt is. Az érintett ingatlanok mezőnye bár szűkebb, de jóval színesebb, mint a nagy árcsökkentésekkel eladottaké. Akadt ilyen a fővárosban épp úgy, mint egy borsodi községben, vagy épp egy alföldi megyeszékhelyen. Az ennyire kapós otthonok között pedig egyaránt volt téglalakás, családi ház és panel is, sőt még az állapotuk sem volt döntő: a felújítandótól a kiválóig mindenféle előfordult közöttük. Arányában a legnagyobb árnövekedést egy 60 éves felújítandó lakás érte el a budai Naphegyen, arra közel 12 százalékot, több mint 5 milliót ígért rá a leendő tulajdonosa. Ám ennél is több extrát, több mint plusz 7 milliót hozott egy átlagos állapotú családi ház a Velencei-tó partján, amikor végül vevőre talált mintegy 78 millió forintért.