Hogyan lett ebből a rossz hírű kerületéből Budapest egyik leglakhatóbb környéke?

Amikor még a szántók uralkodtak

A XVIII. században a mai Józsefváros helyén főként kertekből, szántóföldekből és majorságokból álló vidék volt található. Az igazi városiasodás csak a következő évtizedekben indult el, amikor megjelentek a házak, amikből egyre több lett. Olyannyira, hogy a XIX. század első felétől már két arcú városrészről beszélhetünk. A Belső-Józsefváros komoly országos intézményekkel büszkélkedhetett, úgymint a Nemzeti Színház és a Nemzeti Múzeum. Ezzel szemben a Külső-Józsefváros még mindig falusias maradt: földszintes házak, kertek és istállók jellemezték.

Az építési szabályok és a lakáshiány első jelei

Az 1838-as nagy árvíz után kiadott építési szabályok már próbálták rendezni a lakhatási viszonyokat. Például kizárólag kőből vagy téglából lehetett itt építkezni, és minden lakásnak legalább egy szobából, kamrából és konyhából kellett állnia, továbbá betiltották az alagsori és a padláslakásokat. Szabályok ide, szabályok oda, ezzel nem tudták megoldani a növekvő lakáshiányt.

A társadalmi különbségek kialakulása

Az 1870-es évektől kezdődött lakás- és bérházépítési láz az 1873-as gazdasági válság idején ugyan megakadt egy időre, de a század végére újra felpörgött az építkezés az akkor már egyesült Budapest polgári kerületében. Az akkor kialakult társadalmi kettősség lényegében a mai napig jellemezi Józsefvárost.

A "Mágnásnegyedben", -a Múzeum körút környékén- arisztokraták és jómódú polgárok laktak tágas palotákban. A külsőbb részeken viszont kisiparosok, munkások és szegényebb rétegek falusias, gyakran komfort nélküli házakban húzták meg magukat. A bérházakban is éles különbségek voltak: a nagyobb, világos lakások az első emeleten az utcára néztek, míg a kisebb, sötétebb szobák az udvarra.

A kerület vonzereje nagyot nőtt, amikor kiépült a csatorna- és vízvezetékhálózat, megjelent a közvilágítás, és 1867-ben átadták a Józsefvárosi Pályaudvart, majd 1884-ben a Keleti Pályaudvart. A villamosközlekedés is megjelent, lecserélve a lóvasutat.

1910-re a népesség már 164 255 főre duzzadt, ami Józsefvárost Budapest legnépesebb kerületévé tette. A lakosság sokszínű volt: magyarok, németek, szlovákok, nagy zsidó közösség és muzsikus cigányok éltek együtt békességben, de ez a gyors növekedés komoly árral járt.

Így lett a VIII. kerület a legrosszabb hírű városrész

A rossz lakhatási körülmények, a zsúfoltság, a járványok és a munkanélküliség egyre nagyobb problémává váltak. A XIX. század végén még a Népszínház utca is fénykorát élte, de hamarosan ezek az utcák is a rossz hírű, bűnözéssel terhelt városrészek közé kerültek.

A két világháború és a gazdasági válság tovább rontotta a helyzetet. A második világháború pusztítása, majd az 1956-os forradalom utáni károk után az épületállomány jelentős része megsérült vagy lakhatatlanná vált. A szlömösödés, azaz a városrészek pusztulása folytatódott, különösen a Csarnok negyed környékén.

Lassan, de elindult a változás az elmúlt 30 évben

A rendszerváltás után indultak meg azok a lakás- és városrehabilitációs programok, amelyek gyökeresen megváltoztatták a kerület arcát. Eltűntek a menthetetlen épületek, új közösségi terek, éttermek, kávézók és kulturális intézmények jelentek meg. Az egyetemek jelenléte – Károli Gáspár Református Egyetem, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Semmelweis Egyetem – élénkíti a környéket, és egyre több fiatal, középosztálybeli család telepszik le itt.

A legmeggyőzőbb adat talán az, hogy 2010 és 2020 között a bűnözések száma kevesebb mint harmadára csökkent – jobb arány, mint a fővárosi átlag. A helyi önkormányzat aktív fejlesztésekkel, közterületek megújításával és zöldítéssel folytatja a munkát.

Milyen ma a VIII. kerületben élni?

Vannak városrészek, amelyek látványos átalakuláson mentek keresztül az elmúlt években, de még mindig találni olyan területeket, ahol alacsonyabb a társadalmi státusz és erősebb a leszakadás.

A kerület története bizonyítja, hogy egy városrész hírneve nem örökre szól. Ami egykor Budapest legrosszabb hírű területe volt, ma már lakható, sőt sok szempontból vonzó környékké vált. Persze a múlt nyomai még mindig láthatók, ugyanakkor a változás szelét is érezni a kerületben.